A méltatlanul elfeledett köles
A régóta ismert tápláléknövény, amelynek fogyasztása Magyarországon is igen elterjedt volt még a középkor idején. 
Táplálkozásunkból a kenyérgabonák megjelenése szorította ki, mivel a köles sikérmentes, ezért a a belőle készült kenyér nem kel magasra. E tulajdonságánál fogva szélesíti a lisztérzékenyek által is fogyasztható gabonafélék skáláját. Fogyasztása szénanátha esetén is kedvező hatású. Alapvető szerepet tölt be a candida betegek diétájában, mert a köles az egyetlen lúgosító hatású gabonaféle, amely ezáltal gátolja, nem pedig támogatja a tápcsatornában megtelepedett gombák szaporodását. A köles javára írható továbbá, hogy nagy arányban tartalmaz esszenciális aminosavakat, vitaminokat és ásványi anyagokat (pl. magnéziumot és kalciumot).
Ajánlják még vese- és hólyaggyulladás, valamint a lép megbetegedése esetén is. Bár pelyvája emészthetetlen, az értékes hatóanyagokat a hántolt mag is ugyanúgy tartalmazza.
A kölesből gyorsan és egyszerűen ízlésünknek megfelelően többféle kása is készíthető. Könnyű, de kevésbé laktató, ha a megmosott kölest puhára főzzük, háromszoros mennyiségű sós vízben.
Aszalt gyümölcsökkel és olajos magvakkal (pl. mandula, mogyoró, kókusz) összekeverve kiváló reggeli kását kapunk. Ha a kölest főzés előtt a rizshez hasonlóan forró olajon, fűszerekkel megforgatjuk, s csak ezután öntjük fel a főzővízzel, ízesebb és laktatóbb lesz az ételünk. Kiváló zöldséges egytálétellé varázsolhatjuk, ha egy másik edényben kevés olajon hagymát és többféle apróra vágott zöldséget (pl. sárgarépa, gyökér, zeller, zöldborsó, karfiol) kissé megforgatunk, majd puhára párolunk. Miután a kása és a zöldség is elkészült, összevegyítjük. Tetejére reszelt gomolya-, vagy feta sajtot, esetleg juhtúrót olvaszthatunk, illetve egy kis tamariszósszal gazdagítjuk.
