Eszembe jutott egyik január elsejém a gyermekkoromból.

Éjfél után, miután boldog új évet kívántunk egymásnak, előkerültek a finomságok és köztük a LENCSE! S miért is írtam nagybetűvel a LENCSÉT?

Annak az évnek az elején már határozottan volt egy-két ötletem, hogy pontosan mit is szeretnék nyárra vagy akár év végére megszerezni. Mivel a rokonságban azért csöppnyire előfordult gabonaság, vagyis, akarom mondani babonaság, így az év elejei lehetőségek tárháza is megnyílott előttem, naná, hogy a LENCSE formájában!

"Aki lencsét eszik, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája."

Igaz, nálunk ez picit más formában ütötte fel a fejét,vagyis amennyi lencsét eszünk, annyi pénzünk lesz év közben!

A terv tökéletes, az alapanyag kész, a cél pedig adott. Több sem kellett hozzá, én úgy gondoltam, hogy már ebéd előtt egy kicsit rásegítek a pénztárcám telítésre: főkostoló lettem.
Majd jött a leves (természetesen LENCSE!), aztán a második fogás: LENCSE főzelék hagymával és virslivel. Tele ettem magam.

Éreztem, hogy azért még mindig szűkén lesz az év, így délután egyszer, majd még egyszer nekirugaszkodtam egy-egy tál LENCSÉnek. Mondjuk, délután 5 körül már éreztem, hogy ennek nem biztos, hogy a legjobb vége lesz... De a cél az cél.

Jött a vacsora. Természetesen újra egy egész tál LENCSÉVEL szemeztem. S szemeztem, és még egy picit szemeztem. Turkálgattam a kanállal is: egy kicsit áthelyezgetve a pénzérméket, hátha nagyobb motívációt kapok, hogy elég gazdag legyek az előttem álló évben.

A nap végére már biztos voltam, hogy egy jó ideig nem akarok LENCSÉT enni.  

Persze ez nem jelenti azt, hogy lencsét enni nem jó, inkább azt ha eszed, akkor essen jól! 

Ha valami különlegeset szeretnél kipróbálni, nézz körül itt a lencséink között.