Akin valaha is volt már akár csak 5-10 kiló felesleg, az tudja nagyon jól, milyen megterhelő is egy, a szükségesnél lényegesen nagyobb méretű testet megmozgatni. Testünk nem arra lett tervezve, hogy fölösleges zsírtartalékokat cipeljen nap mint nap. Az elraktározott zsírpárnácskák minden szervünket megviselik: túlzott terhelést rónak a mozgásszervekre, megnehezítik belső szerveink munkáját.

Lustaság fél egészség?

A mondás talán igaz, megfelelő keretek között. Ha azonban a lustaság a zsírpárnák halmozásával jár együtt, akkor a lustaság inkább elviszi egészségünk felét. Ezzel együtt a túlsúlyos emberek számára a mozgás nehézkessé válik, folyamatos légszomjjal jár, így kellemetlen is. Mindez leginkább egy ördögi körre emlékeztet: ha nem mozgunk, a szervezet elraktározza a zsírpárnákat, aminek eredménye az egyre kevesebb mozgás, aminek következtében egyre több zsiradékot raktározunk.

Hol kezdődik a kóros elhízás?

Létezik egy úgynevezett testtömegindex, a BMI index, mely megmutatja, hogy túlsúlyosak vagyunk-e és azon belül is mely kategóriába tartozik. Kiszámítása egyszerű, kilogrammban megadott testsúlyunkat osszuk el a méterben megadott magasságunk négyzetével, azaz BMI = kg/m². Ha ez a szám 25 alatt van, akkor még a normál tartományban vagyunk, e fölött azonban az elhízás különböző szintjein vagyunk: 25-30 pont között túlsúly, 30-35 között mérsékelten elhízott, 35-40 között súlyosan elhízott, 40 felett kóros elhízásról beszélünk.

Mit is jelent mozogni?

A fenti kontextusban a mozgás fogalma némi magyarázatra szorul. Ez alatt ugyanis nem a napi 8-10 kilométer futás, de még csak nem is a heti 2-3 aerobik órát kell érteni, hiszen szélsőséges esetben már egy 10 perces séta vagy egy 5 perces lépcsőzés is komoly megerőltetést jelenthet.

Ilyenkor könnyebb a ház előtt autóba ülni és boltot komótosan végigjárni, vagy a munkahely előtt kiszállni a négykerekűből, este pedig a kanapé és az ágy közötti szakaszra korlátozni a testmozgás. Könnyebb és veszélyesebb.

Nehezebb, de egészségesebb felállni és tenni valamit egészségünkért, hiszen a túlsúlynak igen súlyos szövődménye lehet számos súlyos és életre szóló betegség a diabétesztől a szívproblémákig.

Hogyan fogjak hozzá?

Korábbi cikkünkben már írtunk a táplálkozás fontosságáról. Ezt a cikket azzal egészítenénk ki, hogy kifejezett túlsúly, kóros elhízás esetén nem diétát javasolunk, csupán életmódváltást és tudatos táplálkozást, ami nem azonos a trendi fogyókúrákkal!

A táplálkozásunk módosítása mellett egy nagyon egyszerűnek tűnő feladattal kell kezdenünk. Menjünk ki az utcára és sétáljunk. A tempós séta még a túlsúllyal nem rendelkezők számára is fárasztó, gyakorlatilag aerob mozgásformának tekinthető. A túlsúlyunk függvényében sétálhatunk tempósabban vagy kényelmesebben, két dologra ügyeljünk: ne erőltessük túl magunkat és ne álljunk meg amint egy kicsit gyorsabban vesszük a levegőt.

Vegyük fel a számunkra kényelmes tempót és sétáljunk olyan messzire, amennyire bírunk, ebben a tempóban. Mielőtt visszafordulnánk, nézzünk ki egy tereptárgyat: egy fát, házat, követ, utcatáblát a távolban és tűzzük ki magunk elé a következő napi célként. Hazafelé nyugodt tempóban, kényelmesen sétáljunk, igyekezzünk a visszafelé úton már nem megerőltetni szívünket. Minden egyes nap sétáljunk kicsit messzebbre, érjük el az előző nap kitűzött célt, de ügyeljünk arra, hogy tartható, elérhető céljaink legyenek.

Séta helyett

Természetesen ha szmogos vagy éppen magas pollenkoncentrációjú területen lakunk az allergiaszezonban, az több kellemetlenséget okoz sétálás közben, mint amennyit használ. Emellett az is érthető, ha nem szívesen kínlódunk a szomszédok szeme láttára, mert szeretnénk megőrizni büszkeségünket.

A mindennapos séta a legjobban megoldható és a legkényelmesebb választás, de helyette választhatjuk az úszást és a biciklizést is akár. Ha tudunk úszni, a leghatékonyabb ezt a mozgásformát választani, hiszen a vízben nem terheljük mozgásszerveinket, így garantáltan biztonságosabban mozoghatunk. Ha nem tudunk úszni, ma már számos olyan uszoda és edzőterem létezik, ahol van vízi aerobik. Ez utóbbi sportot nem érdemes lebecsülni: aki próbált már vízben futni, el tudja képzelni, milyen komoly izommunkát jelenthet ez a fajta testmozgás.

Ha pedig a vizes sportok sem jönnek be, irány a konditerem: szobabicikli, lépcsőzőgép, ellipszistréner lehet a legjobb barátunk. Bátran állítsuk a legkönnyebb fokozatra és dolgozzunk a saját tempónkban.

Ciki-e az edzőterem?

Sokan úgy vélik, egy bizonyos testsúly felett edzőterembe menni már-már ciki, mert a „kövéreket” kinézik. A valóság azonban az, hogy edzőterembe járó emberből nagyjából kétféle van. Az egyik, aki túlsúllyal küzdött, de ledolgozta, így nem kinézi a túlsúlyosokat, hanem sorstársnak tekinti őket. A másik, aki soha nem küzdött túlsúllyal, csak szeretne formásabb alakot, egészségesebb életet. Ők mindenki mást is támogatnak ebben, testmérettől függetlenül. Természetesen nagy ritkán előfordulnak olyanok is, akik lekezelően végigmérnek – de a sok pozitív visszajelzés mellett észre sem fogjuk venni az ilyen pillantásokat!

Összességében sokkal inkább tapasztalható a testes embereket körülvevő tisztelet egy-egy edzőteremben, mint az ellenkezője. És ez lehet az a tisztelet, ami sokszor erőt ad, hogy azt a napot is végigcsináljuk.

Testi-lelki támogatás

A legfontosabb azonban a nap végén nem a helyet táplálkozás és nem is a kőkemény sporttal töltött verejtékes percek, hanem az, amikor eldicsekedhetünk azzal, hogy ma is egy hosszal többet úsztunk, egy sarokkal messzebbre sétáltunk.

Mielőtt belekezdenénk a diétába vagy a sportba, vonjuk be családunkat, barátainkat, kérjük a támogatásukat és egyidőben a szigorú szeretetüket – mert néha szükségünk lesz valakire, aki ránk pirít, lelket önt belénk és néhány határozott, őszinte szóval a helyes irányba terel.

Még jobb, ha emellett felkeressük sorstársainkat, akikkel együtt kínlódhatjuk végig az új életmód nehezebb napjait: együtt még a közös kínlódáson nevetni is könnyebb lesz!